Telefon: +36-20/354-7866
E-mail: info@kozesz.hu
A társadalom öregszik – ez a mondat sokszor negatív kontextusban hangzik el. Gyakran társítják hozzá a munkaerőhiányt, az egészségügyi rendszer túlterheltségét vagy a nyugdíjrendszerek jövőjét érintő aggodalmakat. Pedig az idősödő társadalom nem csupán kihívás, hanem – ha jól közelítünk hozzá – óriási erőforrás és lehetőség is. Az idősebb generáció ugyanis tapasztalatot, türelmet, bölcsességet és stabil értékeket hoz a közösségekbe. Ez nem teher, hanem megtartó erő.
Ma már minden negyedik magyar 60 év feletti. Ez elsőre statisztikai adatnak tűnik, de ha jobban belegondolunk, azt jelenti: az idősebb korosztály ma már nem „széljegyzet” a társadalomban, hanem meghatározó szereplője. Az életkor kitolódásával az emberek tovább maradnak aktívak – szellemileg és fizikailag is. A nyugdíjas éveket egyre kevesebben élik meg zárófejezetként. Sokkal inkább egy új, szabadabb, tartalmasabb szakaszként tekintenek rá, amikor végre arra lehet koncentrálni, amit igazán szeretnek.
Sokan újra tanulnak, utaznak, közösségek tagjai lesznek vagy új hobbit találnak. Mások dolgoznak is, részmunkaidőben, rugalmas feltételekkel – nem a kényszer, hanem a közösség, az aktivitás és az értékteremtés miatt. Egyre több vállalkozás ismeri fel: a tapasztalat aranyat ér. Egy idős ember stabilitást, megbízhatóságot, lojalitást visz a munkahelyre. Olyan élettapasztalattal rendelkezik, amit nem lehet iskolában tanítani – csak megélni, és átadni.
A közösségeknek is óriási szükségük van az idősek jelenlétére. Legyen szó unokákról, szomszédokról vagy civil szervezetekről, az idősebb generáció sokszor a társadalom „összetartó szövete.” Az a bölcs nagymama, aki vigasztal, az a bácsi, aki a parkban mindig köszön, az a néni, aki a helyi klub lelke – mind-mind olyan emberi jelenlét, ami biztonságot és állandóságot sugároz. Ez a fajta csendes erő pótolhatatlan.
Az idősödő társadalom egyben lehetőséget is ad az új típusú gondolkodásra. Arra, hogy a generációk ne elszigetelten éljenek egymás mellett, hanem együtt. Arra, hogy a tudást ne dobjuk el, hanem továbbadjuk. Arra, hogy a jövőt ne csak a fiatalok formálják – hanem az idősek bölcsessége is teret kapjon.
Ezért ne féljünk az idő múlásától. Ünnepeljük azt, hogy hosszabb élet vár ránk – és használjuk ki. Az évek számától függetlenül lehet az ember aktív, kíváncsi, alkotó. Mert a jövő nem kor kérdése. A jövő azoké, akik hajlandóak benne részt venni – akár 30, akár 70 évesek.