Nyugdíjas szövetkezetek: ahol mindenki nyertes
A nyugdíjas szövetkezeti formában való foglalkoztatással mindenki jól jár: a szolgáltatást megrendelő tényleges foglalkoztató, a szövetkezeti közösség és a munkát vállaló nyugdíjas tag is – hívja fel a figyelmet dr. Dávid Ferenc és Dolgos Attila.
A 2019. január 1-től hatályos módosított adó- és járulékszabályok egységesítése következtében sokakban felmerülhet a kérdés, hogy a jövőben érdemes-e szövetkezeti rendszerben foglalkoztatni nyugdíjasokat, vagy egyszerűbb visszatérni a nyugállományban lévők hagyományos – munkaviszonyos – foglalkoztatására. Az év elejétől ugyanis a nyugdíjasok szövetkezeti és a munkaviszony keretében történő foglalkoztatásának terhei érzékelhetően közelítettek egymáshoz. Mindkét alkalmazási forma esetében igaz, hogy 2019. január 1. napjától
- a nyugdíjas foglalkoztatott jövedelmét csak 15 százalék személyi jövedelemadó terheli, és nem kell fizetnie egészségbiztosítási (4 százalék) és nyugdíjbiztosítási (10 százalék) járulékot,
- a munkáltatónak (foglalkoztatónak) nincs szakképzési hozzáárulás (1,5 százalék) és szociális hozzájárulási adó (2019. első félévében: 19,5 százalék) fizetési kötelezettsége.
Az alábbiakban mégis azt kívánjuk igazolni, hogy a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek rendszerben tartása és fejlesztése – a társadalmi hasznosság mellett – vitathatatlan anyagi előnyökkel jár, azaz hosszú távon is életképes. Ezt számokkal és néhány értelmező mondattal kívánjuk alátámasztani. Az alábbi „beszédes” táblázatban – a hatályos legkisebb havi munkabért (minimális bér) alapul véve – nyers adatok segítségével mutatjuk be a két konstrukció (szövetkezeti szisztéma, munkaviszony) különbségeit és a szövetkezeti formáció vállalkozói szempontból egyértelműen kedvezőbb elemeit:
A szövetkezeti alakzat rendszerbe állításakor nem merül fel a fizetett szabadság költségterhe és kiadásának nehézsége, a betegszabadság jogintézményének érvényesülése, a fizetett munkaszüneti napokra munkabér folyósítása és a rehabilitációs hozzájárulás fizetésének kötelezettsége (25 fő felett).
A számokon, tarifákon és kötelezettségeken túl érdemes szólni a materiálisan közvetlenül nem átváltható, azaz direkt módon csak nehezen „forintosítható” tételekről is. A közérdekű nyugdíjas szövetkezet átveszi/átvállalja a tényleges foglalkoztatótól a munkaerő toborzás tevékenységét és költségeit, elvégzi a teljes munkaügyi adminisztrációt és segítheti a munkaköri alkalmassági vizsgálatok gyorsítását, lebonyolítását. Az igényelt munkavégzésre irányuló szolgáltatás ellenértékét a tényleges foglalkoztató költségként számolhatja el, ami bér- és létszám adatszolgáltatási könnyebbséget is eredményez. A nyugdíjas szövetkezet megoldást jelent a ciklikusan jelentkező feladatok teljesítésére, valamint gyors és rugalmas szolgáltatást biztosít. További előnyként említhető a fiatalok betanításának feladata és felelőssége, valamint az érintett korosztály tagjainak tapasztalata, megbízhatósága.
Jól kidolgozott és tisztességes kontraktusok esetén anyagi szempontból mindenki jól jár: a vállalkozás (a szolgáltatást megrendelő tényleges foglalkoztató), az ügyletet szervező és ellenőrző szövetkezeti közösség és – nem utolsó sorban – a munkát vállaló nyugdíjas tag. Ennek egyik fontos biztosítéka a szövetkezeti forma és az, hogy a szövetkezet tagságának legalább 90 százaléka nyugdíjas kell, hogy legyen. Saját sorsukról dönthetnek, felelősen, érdekeiknek megfelelően.
Dr. Dávid Ferenc,
közgazdász
Dolgos Attila,
szövetkezeti elnök